Családi vállalkozásunk mögött egy több generációra visszavezethetõ poncichter család áll, ahol apáról fiúra szálló örökségként maradt fenn a szõlõtermesztés és a borkészítés tudománya. A város környékén és a Fertõ tó partjára nézõ dombokon elszórtan található a kb. 11 hektáros kisbirtok, ahol Irsai Olivér, Sauvignon blanc, Pinot noir rosé, Kékfrankos, Zweigelt, Zweigelt barrique, Cabernet sauvignon és Zenit fajtákat termesztünk. A 2001. évben jelentõs fejlesztéseket hajtottunk végre feldolgozónkban. Új, hûtéssel illetve igény szerint fûtéssel felszerelt, teljes automatikával ellátott kóracél vörös- és fehérbor erjesztõtartályaink segítségével a legkorszerûbb technológiát tudjuk megvalósítani. A lékinyerés szintén új, pneumatikus préssel, zárt rendszerben történik. A beruházások következtében fehérborainban meg tudjuk õrizni az elsõdleges, szõlõre emlékeztetõ illatokat, zamatokat. Vörösboraink irányított erjesztését teljes mértékben befolyásolni tudjuk a maximális szín-, illat-, zamat- és aromaanyagok kinyerése érdekében, valamint biztosítjuk a borok fejlõdéséhez szükséges optimális körülményeket. A gondos szõlõmûvelés által biztosított szõlõt a bor fajtájának, jellegének megfelelõ hagyományos vagy reduktív módon dolgozzuk fel, érleljük borrá. Ötvözzük a hagyományokat a legkorszerûbb technológiákkal és ismeretekkel, hogy a borfogyasztóknak minden esetben hibátlan, magas élvezeti értékû borokat kínálhassunk. Taschner Borház 2004 nyarán régi álmom vált valósággá: beköltözhettem az új pincémbe-borházamba. De kezdjük az elején: 1995-ben kezdtem el Édesapám mellett a borászkodást, mely tevékenységem az általa elkészített borok palackozását, értékesítését valamint a borturizmus kiszolgálását jelentette. Több helyszínen folyt a munka – míg a borok a Virágvölgyben fekvõ présház pincéjében készültek, addig én az apai nagyszüleim Deák téri házában lévõ pincéjét, kapualját, egykori borkimérõ helységét laktam be (itt készítettem fel a borokat a palackozásra, és palackoztam le), a vendégeket pedig a régi, két évszázados, ódon Pálos Pincében fogadtam. Azért, hogy csak ezzel foglalkozhassak 1997. májusában megalakítottam a Taschnervin Kft.-t, és Sopronban elsõként elvégeztem a Kertészeti Egyetem szõlész-borász szakmérnöki képzését. A felfelé ívelõ üzletmenetnek hála, egyre szûkösebbek lettek a pincék, és mivel egyik sem volt megfelelõ nagyságú, nem tudtam egy helyre koncentrálni a termelést. Így született meg egy önálló pince gondolata. Még a kárpótlás révén kaptam Édesapámtól egy majdnem két és fél hektáros régi szõlõültetvényt közvetlenül a város szélén, a Pihenõkereszten, mely ideális volt az építkezéshez: közel a városhoz, aszfaltozott út mentén, déli, lejtõs domboldallal, és nem utolsó sorban rendkívüli panorámával városra, a környezõ hegyekre, jó idõben még az osztrák Schneebergre is. A tervezéstõl a beköltözésig négy év telt el. A tervezõvel az épületen belüli helyiségek elrendezését a borászati technológiai folyamatoknak megfelelõen alakítottuk ki. A külsõ megjelenésében egy nagyobb családi házra emlékezetõ, kicsit kúriaszerû, valós méreteit és értékeit inkább belülrõl megmutató borházat sikerült alkotni. Az építkezés anyagi alapjainak megteremtéséhez a terület egy részét el kellett adnom, és fel kellett vennem a hosszúlejáratú Európa Hitelt. Támogatást az építkezéshez nem kaptam, csupán a belsõ úthálózathoz és a technológiai fejlesztéshez – bár a támogatás kifizetése a mai napig várat magára. A területrendezés és az öreg szõlõ kivágása után a kivitelezõt meghívásos pályázattal, hat részvevõ közül választottam ki: az AUDI gyõri építkezései során jó referenciákat szerzõ MIKOLASEK Kft. nyerte el a kiírásomat. 2003. szeptember 1-én ejtettük meg az elsõ kapavágást, az épület pedig 2004. július 30-án készült el. Az építkezés során 8000 m3 földet hordtunk el, 87 tonna vasat építettünk be, és kb. 1000 m3 betont használtunk fel. A közel 860 m2-es pinceszinten helyezkedik el a feldolgozó-macerációs tér (ez mindhárom szintet magába foglalja), érlelõ-tárolópince, üvegraktár, üvegmosó, göngyölegraktár, palackozó, készáruraktár, személyzeti kiszolgáló helyiségek (WC, öltözõ, konyha.). A földszinten kapott helyet a vinotéka, és az összesen akár 64 fõig bõvíthetõ borkóstoltató helység, irodahelyiségek, vizesblokk. A tetõtérben hosszú távon egy háromszobás, plusz egy apartmanos panziót szeretnék kialakítani. A Borházat korszerû úthálózat, személygépkocsi- és buszparkoló veszi körül. Az álmom megvalósult tehát: egy helyszínen tudok dolgozni, be tudom mutatni a teljes borászati vertikumot, kulturált, szép környezetben fogadhatom vendégeimet. A következõ években a Borházon kívüli területet ismét be akarom telepíteni szõlõvel, illetve parkosítani szeretnék. Családunk története a Soproni borvidék tükrében: - Kr. elõtt II. sz. a kelták elültették az elsõ szõlõvesszõket Sopron környékén. - Kr. után 278. Probus császár szõlõt ültetett katonáival békeidõben, Scarbantia fejlett borkultúrával rendelkezett. Ebbõl a korból származik a római fórumon látható Szilénosz szobor. - Kr. után 392. II. Valentinus császár feladta a várost az erõsödõ nomád támadások miatt, a szõlõkultúra hanyatlani kezdett, de teljesen nem szûnt meg. Ennek bizonyítéka, hogy Szent Severin noricumi apostol "ad vineas" ( a szõlõkhöz) vonult vissza elmélkedései folytán. - 1270. V. István a Sopron megyei íjászokat megerõsítette kiváltságukban, nem kellett a szõlõik után hegyvámot fizetniük. - 1277. IV. László oklevelében a soproni dézsmabort a gyõri püspöknek ígérte. - 1297. Sopron város privilégiuma, hogy borát szabadon, vámfizetés nélkül szállíthatta. - A szõlõmûvelés és borkereskedelem a város egyik legfontosabb gazdasági ága lett. A szõlõtelepítések folytatódtak 1335-ig. Több idegen birtokos is szõlõt vásárolt. A gyõri püspök és a város között többször elmérgesedett a viszony a dézsmabor beszedésének ideje miatt, ami végül 1429-ben dézsmaperhez vezetett. Zsigmond királynak kellett a perben igazságot tennie, de a probléma véglegesen csak 1848-ban szûnt meg. - 1450 körül a város birtokainak jelentõs részén szõlõ volt, a város anyagi jóléte a bornak köszönhette. - Mátyás király is szerette a soproni bort, nem véletlen, hogy 1478-ban a pozsonyiakkal támadt vita során, Sopronnak adott igazat. - 1511-ben kezdõdött a háborúskodás a lánzséri urakkal, mely megviselte a város borkereskedelmét. - A IV. században a soproni bor piacai: Lengyelország, Szilézia, Ausztria, Csehország, Morvaország. A soproni bor jelentõség a jó minõség mellett a jó szállíthatóság is fokozta. A bort hordóstul adták el és szállították bel és külhonba. - 1541-ben felújítja a város a "Weinrueffet". A város védekezik az idegen bor beszállítása ellen. A toronyõr feladata volt Tûztoronyból az idegen bor figyelése is. - 1715. Komáromi J.P. Bázelben latin nyelven könyvet adott ki a soproni borról. Jelentõsége, hogy ekkor már külön választják a vörös és fehér bort. - 1723. Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico-geografico mûvében külön fejezetet szentel a soproni bornak. 40 oldalon át fon glóriát a bor köré. Megfigyelései közé tartoznak a Fertõ vízszintje és a bor mennyisége közötti összefüggések. Említést tesz a soproni és ruszti aszúról is. Ebben az idõben a furmint (Zapfner) volt a legelterjedtebb szõlõfajta a borvidéken. - 1796. Kitaibel Pál utazása a Kárpát medencében, melynek során összehasonlítást végez Tokaj, Ruszt és Sopron között. - 1809-ben a napóleoni hadsereg megszállta a várost. A katonák ellátása a város polgárait terhelte, de legalább a katonaság nem pusztította a szõlõskerteket és a borospincéket. Mivel pedig akkoriban két féle pénzük volt a katonáknak, egy fehér színû hadipénz, mely kevésbé volt értékes, és egy kék színû régi pénz, ezért a borért a kék színû frankot kérték a poncichterek. A legenda szerint innét ered a kékfrankos név. - Ez idõtájt telepedik le Sopronban- Ödenburg-ban családunk egyik õse Grafl Pál, római katolikus földmûves. A család a Kis utcában, ma Pócsi utcában lakott és itt növekedtek fel több mint száz éven át a következõ generációk. - Az özvegy, Grafl Terézia, ismét férjhez ment 1888-ban, ismét egy Graflhoz, Ferenchez. - Az õ közös életükben következett el a soproni borvidék egyik legnagyobb tragédiája, megjelent Sopronban is a szõlõn élõsködõ tetû, a filoxéra. - A filoxéra vész eredménye, hogy Sopronban teljes fajta váltás következett be, a korábbi fehérbort adó fajtákról döntõen áttértek a vörösbort adó fajtákra, pl. kékfrankos. - A filoxéra vész legkövetkezetesebb ellensége Vetter Pál volt, aki oltvány iskolát állított fel és könyörtelenül kivágatta a korábbi szõlõket. - 1898-ban született Grafl Gyula, aki fiatalon részt vett az elsõ világháborúban. A háborúnak vége lett és a gyõztes hatalmak Ausztriának ítélték a német többségû nyugati országrészeket és velük együtt Sopront is. Az Ausztriához csatolt területek Burgenland néven alakultak egy tartománnyá, de Sopront és a környezõ 8 falut, lakosai és köztük a sok német anyanyelvû szõlõsgazda az 1921-es népszavazás során megõrizte magyarnak. Az élet újra indult, a szõlõskertek újra virágoztak, de a borkereskedelem gyengélkedett. Az osztrák vámsorompó elvette a felvevõpiac egy részét és a gazdák keseregtek. A gazdák régi joguknál fogva a háznál mérhették boraikat (Buschenschank), de jobbára egymás borait itták hitelre. Családunk a Kis utcai gazdapolgárházban mérte ekkor a borát. - Grafl Gyulát a szorgalmas, munkával telt évtizedek után ismét háborúba hívta a sors. De ezt a háborút már nem élte túl. Így nem láthatta a család szétszakítását sem. Családja nagy része 1946-ban a kitelepítési listára került. Felesége és gyermekei is nem kívánatosak lettek Magyarországon, csak egyik lánya és a magyar hadseregben szolgált férje, Taschner István, maradhatott õseik földjén. Õk vették át a birtokokat, majd õk szenvedték meg a téeszesítést is. Ha nem is saját birtokon, de a család a bortermelést nem hagyta abba. - Ifjabb Taschner István, az elsõ tanult szõlész és borász a családban, aki folytatta a hagyományt és az akkori körülményeknek megfelelõen szakmáját vagy egy állami nagyüzemben, vagy a szövetkezetben gyarorolhatta. Õ a TSZ-t választotta és itt dolgozott majdnem a rendszerváltásig. - A nagyüzemek korában a borvidék fejlõdött, korszerû gazdálkodást vezettek be, de sok hátránya is volt a nagyüzemeknek. - Hamar kialakult a háztáji szõlõk intézménye, amely kitörési lehetõséget jelentett a családnak. - A rendszerváltás a borvidéknek és a családnak is új lehetõségeket teremtett. A kárpótlás és régi szövetkezeti üzletrészek visszakérése megteremtette a jövõ borászatainak alapjait. Családunk is újra megszerezte földalapját és a következõ generáció ismét lehetõséget látott a borászkodásban. A Taschnervin Kft. ma 12 hektáron gazdálkodik, ahol kékfrankos, zweigelt, cabernet sauvignon, pinot noir, sauvignon blanc, korai piros veltelini és zenit fajtákat termeszt. - A borvidék hatásos marketingmunkával és a borút egyesülettel válaszol a kor kihívásaira.