Dolgozunk
 
A Taschner Bor- és Pezsgőház Kft. elkötelezett
a kultúrált italfogyasztás mellett.
Szeszesitalaink fogyasztását 18 éven
aluliak számára nem ajánljuk!
Szőlőterületek
Szőlőterületek
 
Szőlőterületek
Szőlőterületek
 
Szőlőterületek
 

Szőlőterületek története

Áttekintésünkben a Soproni borvidék szőlőinek történetét mutatjuk be a kelta időktől napjainkig.
  • I.e. II. sz. - a kelták elültették az első szőlővesszőket Sopron környékén.
  • I. u. 278. - Probus császár a város körül szőlőt ültetett katonáival békeidőben, Scarbantia-ban fejlett borkultúra alakult ki. Ebből a korból származik a római fórumon látható Szilénosz szobor.
  • Kr. után 392. - II. Valentinus császár feladta a várost az erősödő nomád támadások miatt, a szőlőkultúra hanyatlani kezdett, de teljesen nem szűnt meg. Ennek bizonyítéka, hogy Szent Severin noricumi apostol "ad vineas" (a szőlőkhöz) vonult vissza elmélkedni.
  • 1270 - V. István a Sopron megyei íjászokat megerősítette kiváltságukban, nem kellett a szőlőik után hegyvámot fizetniük.
  • 1277 - IV. László oklevelében a soproni dézsmabort a győri püspöknek ígérte.
  • 1297 - Sopron város privilégiuma, hogy borát szabadon, vámfizetés nélkül szállíthatta.
  • A szőlőművelés és borkereskedelem a város egyik legfontosabb gazdasági ága lett. A szőlőtelepítések folytatódtak 1335-ig. Több idegen birtokos is szőlőt vásárolt. A győri püspök és a város között többször elmérgesedett a viszony a dézsmabor beszedésének ideje miatt, ami végül 1429-ben dézsmaperhez vezetett. Zsigmond királynak kellett a perben igazságot tennie, de a probléma véglegesen csak 1848-ban szűnt meg.
  • 1450 körül a város birtokainak jelentős részén szőlő volt, a város anyagi jólététét a bornak köszönhette.
  • Mátyás király is szerette a soproni bort, amit az is bizonyít, hogy 1478-ban a pozsonyiakkal támadt vita során Sopronnak adott igazat.
  • 1511-ben kezdődött a háborúskodás a lánzséri urakkal, mely megviselte a város borkereskedelmét.
  • A XIV. században a soproni bor piacai: Lengyelország, Szilézia, Ausztria, Csehország, Morvaország. A soproni bor jelentőségét a jó minőség mellett a jó szállíthatóság is fokozta. A bort hordóstul adták el és szállították bel-, és külhonba.
  • 1541-ben felújítja a város a "Weinrueffet". A Tűztoronyban álló őr feladata volt az is, hogy az esetleges idegen bor beszállítását figyelje.
  • 1715. Komáromi J. P. Bázelben latin nyelven könyvet adott ki a soproni borról. Jelentősége, hogy ekkor már külön választják a vörös és fehér bort.
  • 1723. Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico-geografico művében külön fejezetet szentel a soproni bornak, melyet negyven oldalon át dicsér. Megfigyelései közé tartoznak a Fertő vízszintje és a bor mennyisége közötti összefüggések. Említést tesz a soproni és ruszti aszúról is. Ebben az időben afurmint (Zapfner) volt a legelterjedtebb szőlőfajta a borvidéken.
  • 1796. Kitaibel Pál utazása a Kárpát-medencében, melynek során összehasonlítást végez a Tokaji, Ruszt és a Soproni borvidék között.
  • 1809-ben a napóleoni hadsereg megszállta a várost. A katonák ellátása a város polgárait terhelte, jócskán fogyasztottak a soproni borokból. Kétféle pénzük volt a franciáknak: egy kevésbé értékes hadi pénz, a piros színű frank, és a régi, veretes kék színű frank. Így amikor fizetésre került a sor, a poncichterek a kék frankot kérték. A legenda szerint innen ered a kékfrankos név.
  • Ezidőtájt telepedik le Sopronban családunk egyik őse, Grafl Pál, római katolikus földműves. A család a Kis utcában - ma Pócsi utca - lakott, és itt növekedtek fel több mint száz éven át a következő generációk.
  • Az özvegy, Grafl Terézia, ismét férjhez ment 1888-ban, szintén egy Graflhoz, Ferenchez.
  • Az ő közös életükben következett el a soproni borvidék egyik legnagyobb tragédiája, megjelent Sopronban is a szőlőn élősködő tetű, a filoxéra.
  • A filoxéravész eredménye, hogy Sopronban teljes fajtaváltás következett be, a korábbi fehérbort adó fajtákról döntően áttértek a vörösbort adó fajtákra, pl. kékfrankos.
  • A filoxéravész legkövetkezetesebb ellensége Vetter Pál volt, aki oltvány iskolát állított fel, és könyörtelenül kivágatta a korábbi szőlőket.
  • 1898-ban született Grafl Gyula, aki fiatalon részt vett az első világháborúban. A háborút lezáró békeszerződésben a győztes hatalmak Ausztriának ítélték a német többségű nyugati országrészeket, így Sopront is. Az Ausztriához csatolt területek Burgenland néven alakultak tartománnyá, de Sopront és a környező 8 falut, lakosai és köztük a sok német anyanyelvű szőlősgazda az 1921-es népszavazás során megőrizte magyarnak. Az élet újraindult, a szőlőskertek ismét virágoztak, de a borkereskedelem gyengélkedett, mivel az osztrák vámsorompó elvette a felvevőpiac egy részét. A gazdák régi joguknál fogva a háznál mérhették boraikat -Buschenschank - de jobbára egymás borait itták hitelre. Családunk a Kis utcai gazda-polgárházban mérte ekkor a borát.
  • Grafl Gyulát a szorgalmas, munkával telt évtizedek után ismét háborúba hívta a sors. De ezt a háborút már nem élte túl. Így nem láthatta a család szétszakítását sem, akik közül 1946-ban sokan kitelepülési listára kerültek. Felesége és gyermekei is nem kívánatosak lettek Magyarországon, csak egyik lánya, Mária és a magyar hadseregben szolgált férje, Taschner István, maradhatott őseik földjén. Ők vették át a birtokokat, majd ők szenvedték meg a téeszesítést is. Ha nem is saját birtokon, de a család a bortermelést nem hagyta abba.
  • Ifjabb Taschner István az első tanult kertészmérnök és növényvédelmi szakmérnök, aki folytatta a hagyományt, és az akkori körülményeknek megfelelően szakmáját a szövetkezetben gyakorolhatta. Itt dolgozott majdnem a rendszerváltásig.
  • A hátrányokkal is járó nagyüzemek korában a borvidék fejlődött, korszerű gazdálkodást vezettek be.
  • Hamar kialakult a háztáji szőlők intézménye, amely kitörési lehetőséget jelentett a családoknak.
  • A rendszerváltás a borvidéknek és a családnak is új lehetőségeket teremtett. A kárpótlás és a régi szövetkezeti üzletrészek visszakérése megteremtette a jövő borászatainak alapjait. Családunk is újra megszerezte földalapját és a borkészítésben továbbra is lehetőséget látva vállalkozást alapított. A Taschner Bor- és Pezsgőház Kft. ma 30 hektáron gazdálkodik, ahol kékfrankos, zweigelt, cabernet sauvignon, pinot noir, sauvignon blanc, korai piros veltelini és zenit fajtákat termeszt.
  • A borvidék hatásos marketingmunkával és a borút egyesülettel válaszol a kor kihívásaira.